Idén (2009) Kálvin János (1509-1564) születésének ötszázadik évfordulójára emlékezik a protestantizmus. Külföldi és hazai reformátusok egyaránt készülnek eme jeles alkalomra. Az egyháztörténelem tanúságán túl a munkásságáról szóló különféle rendezvények, teológiai konferenciák, valamint megjelentetett kiadványok mind-mind azt jelzik: az Úr Kálvinban egy nagyformátumú lelki vezetővel ajándékozta meg egyházát.

Bár Kálvin nem szorul sem bemutatásra, sem ajánlásra, mégis úgy gondoljuk, szükséges emlékeztetnünk magunkat mindarra, amit képviselt, illetve aktualizálni mindazt, amit ő egykor oly határozottan hirdetett. Az igazi — biblikus értelemben vett — megemlékezés nem lehet csupán intellektuális tevékenység, ez mindig cselekvésre és reformációra kötelez. Valahányszor az Úr a Szentírásban emlékezésre szólította fel az Ő népét, azt reformáló, megújító szándékkal tette. Egy reformátorról pedig különösen illik cselekvő módon megemlékezni.

Könyvünk válogatást kínál Kálvin azon leveleiből, tanulmányaiból és prédikációiból, melyekben a reformátor a tiszta istentisztelet fontosságával, a lelki közösségvállalás természetével, a sákramentumok kiszolgáltatásának hamis módjával, a magukat keresztyéneknek vallók megalkuvásával, ennek konzekvenciáival és egy sor egyéb fontos gyakorlati kérdéssel foglalkozik. Mindaz, amit leír, időszerűbb, mint valaha. Úgy a problémák beazonosítása, mint azok megoldása vonatkozásában. Jó lenne tehát a XXI. században újra odafigyelni az istentisztelet kihívásaira! Ez a kiadvány erre ösztönöz.