Amint az a címből is világosan kiderül, ez a könyv a bűnről szól – nem a társadalomban tapasztalható égbekiáltó bűnökről, hanem elsődleges célközönségem, a keresztyének „kifinomult” bűneiről. Az az egyre erősödő meggyőződés ihletett e könyv megírására, hogy azok közülünk, akiket én csak „konzervatív evangéliumi keresztyéneknek” nevezek, sok esetben annyira a társadalomban tapasztalható „súlyos” bűnökre figyelnek, hogy a hívők saját maguk „kifinomultabb” és enyhébbnek tűnő bűneivel elfelejtenek foglalkozni.

Az evangélium azonban csak a bűnösöké, vagyis azoké, akik felismerik, hogy szükségük van rá. Sok keresztyén azt gondolja, hogy az evangélium a hitetleneknek szól, s ha egyszer már Krisztusba vetettük a bizalmunkat, nincs rá szükségünk többé. Én ezzel szemben arra szeretnék rámutatni, hogy az evangélium nem csupán abban az értelemben Isten éltető ajándéka, hogy elvezet az üdvösségre, hanem abban az értelemben is, hogy segítségével felvehetjük a küzdelmet az életünkben folyamatosan munkálkodó bűnnel. Továbbra is nap mint nap szükségünk van tehát az evangéliumra.