Gyakran halljuk manapság – még protestáns teológusok és lelkészek szájából is – hogy a római katolicizmus sokat változott. Különösen a II. Vatikáni zsinat óta. Egyesek ezzel azt sejtetik, lassan már-már alig akadnak teológiai nézetkülönbségek protestánsok és katolikusok között. Vagy ha vannak is, azok abszolút nem jelentősek, és további párbeszédet kell folytatni mielőbbi felszámolásuk érdekében – mondják a szakavatottak. Ezt a célt még evangéliumi protestánsok is olyannyira komolyan gondolják, hogy számos közös nyilatkozatot, ökumenikus chartát írnak alá a római katolicizmus képviselőivel. A mai parttalan ökumenizmus korában ezen fejleményeken és tendenciákon persze nem is kell csodálkozni.

De mi a valóság? Milyen a római katolicizmus a XXI. században? Tényleg mára biblikusabb lenne Róma tanítása, gyakorlata és élete? Vannak-e lényeges, mondjuk így – az evangélium szívét és alapvető tanításait – érintő változások? Vagy csak nüánsznyi elmozdulások történtek? Netalán arról lenne szó, hogy Róma mára egy sokkal agilisabb „marketingpolitikát” folytatva, lassan elfogadottabbá tette régi-új tanait? Miről szól az ökumenikus mozgalom? Változott-e például a megigazulás vonatkozásában Róma álláspontja a Tridenti zsinat óta? Vagy hogyan viszonyul Róma más világvallásokhoz? A kérdések megválaszolásában nagy segítség lesz számunkra Richard Bennett eme könyve, melyben a szerző régi és új teológiai kérdések felvetésével, valamint jelenkori események tárgyalásával és értékelésével próbálja egy világos és biblikus álláspont fele vezetni az olvasót. A fejtegetések helyenként bizonyos teológia jártasságot feltételeznek, ennek ellenére megéri venni a fáradtságot és végigolvasni a könyvet.